Egy ősi japán tradicionális szertartási forma éledt újjá a hétvégén Kyotoban, amikor az UNESCO Világörökség részét képező Tokugawa kastélyban megtartották az első esküvői ceremóniát. A Nijo várkastély kertjében és teaházában megrendezett esemény egy új szolgáltatás, amelyet Kyōto önkormányzata és a Kyōto International Hotel szervez olyan jegyespárok számára, akik a boldogító igent különleges, egyedi körülmények között szeretnék kimondani. A hétvégén kötött frigy láttán megállapítható, hogy valóban "történelmi" eseményről van szó, amire az ember már csak a körülmények miatt is egész életében emlékezni fog.
A város tulajdonában álló Nijō-kastély idén októbertől bérbe vehető az esküvői szertartások idejére. A helyi kormányzat biztosítja a helyszínt, a Kokusai szálloda "Nijō-jō Wedding" csapata pedig lebonyolítja az eseményt. A házasulandóknak csak jelentkeznie kell és utána nincs más dolguk, mint várni a szerencsét. A különleges szertartás után ugyanis akkora az érdeklődés, hogy a ceremóniákra a szervezők sorsolás útján választják ki a győztes párt. A körülményes előkészítő munkák miatt egyelőre csak korlátozott számú esküvőre jut idő: a tervek szerint az idei pénzügyi év végéig (2010 március vége) összesen huszonkét szertartásra kerül sor.
Október 10-én tartották az első esküvőt a Nijō-jō gyönyörű kertjében és az ősi teaházban. Az ünnepség és a lebonyolításához szükséges kellékek költsége 600.000 yen (kb. 1,22 millió forint). Az ár tartalmazza a helyszín bérleti díját, egy 30 fős vendéglétszámot magába foglaló szertartást, az öltözék kölcsönzési díját és az öltöztetők bérét, az asszisztensek fizetségét és a fotózást illetve egy 90 perces DVD készítését. Ezeken felül a vállalkozás természetesen mást igényeket is szívesen kiszolgál, de azok többletköltsége miatt jelentős plusz díjat számolnak fel. (Japán esküvői szokás, hogy az ifjú pár ajándékokkal köszöni meg a vendégeknek, hogy részt vettek életük e jeles eseményén, így ez még tovább növeli a kiadásokat.)
A korabeli külsőségeket és wa-hangulatot a szervezők profi szakemberekkel biztosítják: Kyōto híres művészei és kézművesei asszisztálnak a ceremóniához. Japánban a wa kifejezést használják az igazi japán stílus (和 - wa) leírására. A wa jelentése a hétköznapi szóhasználatban harmónia, egyensúly, de amikor valami tradicionális esemény kapcsán kerül szóba, akkor az ősi, valódi japán stílusra utal.
Történelmi adatok szerint a WA volt az országra és a kultúrára használt legősibb kifejezés. A 3. században született kínai feljegyzések között a mai Japán területén élt egykori törzsszövetséget Yamatai néven, az általuk irányított államot pedig Wa-ország néven emlegették. A több évszázados japán környezetben tartott tradicionális kultúrelemekkel körülvett esemény tehát magában hordozza ezt a hamisítatlan japán wa-hangulatot is.
A 25 éves vőlegény Gōda Ryū és a 30 éves menyasszony Kimura Mikiko a Nijo-kastélyban 400 éves hagyományok szerint kötött házasságot. Nishijin textilből készített tradicionális udvari öltözetben fényesen csillogó lakkozott "gyaloghintóban" (人力車 - jinrikisha) vonultak a vár keleti főkapujától a látványra összegyűlt turisták sora előtt a Nijō-jō belső udvarára. Ott a vőlegény sokutai díszruhában, a menyasszony kimonóban és jūnihitoe palástban pózolt a fotósoknak. A Seiryū kertben (清流園 Seiryū-en) álló Kōun teaházig (香雲亭 - kōuntei) már csak az esküvői vendégek kísérhették őket. A ceremónia után az ifjú pár a tradicionális esküvői evőpálcikával (夫婦箸 meotobashi) japán ünnepi édességeket (和菓子 wagashi) osztott a meghívottaknak. Mivel ez volt az első ilyen alkalom a város egyik leghíresebb UNESCO világörökségi helyszínén, az eseményen Kadogawa Daisaku (門川 大作) Kyōto polgármestere is megjelent és jókívánságait fejezte ki az ifjú párnak.
Nijō-jō építési munkálatait 1601 és 1603 között végezték Tokugawa Ieyasu, a Tokyugawa sógunátus alapítójának parancsára. Habár a Tokugawa-klán Edo városából kormányozta Japánt, ez a kyōtoi rezidencia a sógun kedvelt pihenőhelye volt és gyakran látogatta a kastélyt. Ennek köszönhetően szerepe is kiemelkedő fontosságú volt és 1603 után is folyamatos bővítéseket végeztek rajta. Külső határát erődítetté, belső területeit harmonikussá és művészivé formálták. Végleges formáját 1626-ra érte el. 275 ezer négyzetméteres területéből 8 ezer négyzetméter beépített. A Tokugawák bukása után, 1868-tól, a Meiji restauráció kezdetétől ismét a császári család tulajdonába került, majd 1939-ben az uralkodó átadta a tulajdonjogot a kyōtoi városvezetés részére. A wa-hangulatú japán esküvők helyszínéül szolgáló Seryū-en a kastély északi részén fekszik, 1965-ben hozták létre. A város hivatalos vendégei számára pihenőhelyként és ünnepi alkalmakkor kulturális rendezvények helyszíneként is szolgál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése