+J-infó: Ritka 19. századi játékfigura egy szamuráj hagyatékában

Egy 19. században élt ifjú feudális úr játéka volt az a rugós szerkezetű felhúzható teknős, amelyet a közelmúltban fedeztek fel egy szamuráj család leszármazottjának házában.

Yamaguchi prefektúrában, Shimonoseki városban egy nyugdíjas történész bukkant rá a papírból készített és kemény lakkréteggel borított figurára. A 20 cm hosszú és 9 cm széles gondosan kidolgozott külsejű teknős egy rugós szerkezet segítségével tudja mozgatni a nyakát és a lábait. Mintegy 160 évvel ezelőtt készítették és a fából készített tartódobozán olvasható felirat szerint 1849-ben Nagato tartomány hadura, a 17 éves Mori Mototsugu (毛利 元承) adományozta játszótársának, a klánhoz tartozó egyik szamuráj 14 éves fiának.

Az Edo-kori játék teknős a maga nemében igazi különlegességnek számít: a kutatók információi szerint mindössze hat darab létezik belőle. A most megtalált rendkívül jó állapotban levő darab jól szemlélteti, hogy a több mint 200 évre (gyakorlatilag 1635-től 1854-ig) teljesen bezárkózó Japán fejlődésében milyen nagy jelentősége volt a rangaku (蘭学 - nyugati tudományok vagy holland tudományok) nevű ismeretanyagnak.

Hiába volt a nemzeti elszigetelődés (鎖国 - sakoku), hiába tiltották és büntették szigorúan halállal az ország elhagyását vagy a külföldiek belépését, a Nagasaki kikötőjébe települt kis létszámú holland kereskedő kolónián keresztül Japán megkapott minden ismeretanyagot amivel biztosíthatta fejlődését az orvostudományok és a biológia, a fizika (pl. az elektromosság és optika ágában), a kémia valamint a mechanika és az automatizálás terén. Ez utóbbit mutatja, a felhúzható teknős is, amelyet december 1-ig a nagyközönség is megtekinthet Kitakyushu városában, a Kokura kastély múzeumában.

Tokyo megelőzte Párizst a gasztronómiai versenyben

A francia Michelin Kalauz legújabb kiadványában a japán főváros éttermei közül tizenegyet sorolt a háromcsillagos kategóriába, amivel Tokyo "egyértelműen" a világ gasztronómiai fővárosává lépett elő. Az útikönyv kiadója kedden a Michelin Guide Tokyo 2010 bemutatóján jelentette be a sajtó képviselői számára a hírt.

A 2009-es kiadásban Párizs volt a legkiemelkedőbb gasztronómiai város, ők akkor 10 darab háromcsillagos éttermet tudhattak magukénak. A francia helyzet azóta nem változott, viszont a japánok idén több csillagot kaptak, mint európai riválisuk. Tokyo és Páris között 2008 óta tart a szoros verseny a Michelin Guide maximális pontszámaiért.

A japán metropoliszban körülbelül 160 ezer étterem működik, ezek közül idén 197 kapott csillagos elismerést Michelin-től. A francia könyv Tokyoban idén összesen 144 egycsillagos, 42 kétcsillagos és 11 háromcsillagos éttermet mutat be. Ezek többsége a hagyományos japán ételeket kínálja, míg körülbelül egyharmaduk a kínai és a mediterrán konyhát képviseli.

A könyv Európában februártól kapható.

20 méteres örvény a Naruto-csatornában - videó

Japán délkeleti részén, a Shikoku fősziget és Awaji-shima között húzódó Naruto-csatornában keletkező víztölcsérek április végén, május elején százszámra vonzzák a turistákat. A szigetország legnagyobb örvénye évente ebben az időszakában éri el maximumát.

A Japán-beltenger bejáratánál fekvő körülbelül 1,3 km széles szorosban épült híd és a tengerfenék geográfiai jellemzői által is befolyásolt árapály hatására az évnek ebben a szakaszában az apály- és a dagályszint közötti legnagyobb különbség eléri az 1,5 métert. Amikor ez bekövetkezik, Naruto és Fukura városok partjai között rövid időre 15-20 méter átmérőjű örvény alakul ki. A különleges méretű természeti jelenségben sokan gyönyörködnek az Ōnaruto-híd üvegpadlóján keresztül, de akadnak olyanok is, akik közvetlen közelről, kirándulóhajók fedélzetéről figyelik a több méter mélységű víztölcséreket.

A 47News információi szerint április 28-án a kezdetben 5-6 méteres forgó áramlatok kiterjedése délutánra elérte a maximumot és a csatorna közepén egy több mint 20 méter átmérőjű örvénytölcsér jött létre.


A Hold miközben megkerüli a bolygónkat - a tömegvonzás révén - árapály folyamatot indít az óceánok vizében. Ennek eredményeként az apály és a dagály naponta két-két alkalommal a Csendes-óceán és a Seto-beltenger között mindkét irányba nagy mennyiségű vizet mozgat meg. Ahogy a víztömeg keresztülhalad a Naruto-szoroson, sebessége elérheti akár a 20 km/órát is, amivel világviszonylatban a negyedik leggyorsabb áramlatként tartják számon.

Japán zászló a Hold porában?!

A Japán Űrügynökség legkésőbb 2015-re robotos missziót küld a Holdra. Az űrkutatási hivatal terveihez csatlakozna egy privát innovációs csoport, akik a tudományos tennivalók mellett egy különleges feladatot is adnának az általuk fejlesztett kétlábú humanoid szerkezetnek: az űrfejlesztéssel foglalkozó kelet-ōsakai Astro-Technology szervezet (SOHLA) robotja a landolás után először egy nagy japán zászlót karcolna égi kísérőnk felszínébe.

A JAXA és a SOHLA hivatalosan még nem egyeztetett a küldetés kivitelezéséről, de a társaság reményei szerint az űrügynökség terveihez tudják majd igazítani a kétlábú humanoid robot fejlesztését - írja a Yomiuri Shimbun.

A mérnökcsoport nem tapasztalatlan az űrkutatás terén: az általuk fejlesztett Maido-1 műholdat 2009-ben lőtte fel a JAXA. A geológiai kutatásra szánt android tervezésénél így már az akkor szerzett tapasztalatokat is felhasználhatják. A fejlesztési költségeket körülbelül 1 milliárd yenre (kb. 2,3 milliárd forint) becsülik.

+J-infó: Gőzfürdő és teaceremónia: testi-lelki felüdülés a középkori Japánban

Szauna és fürdőépület maradványaira bukkantak a Kyōtoi Régészeti Kutatóintézet munkatársai a 16. századi Japán legnagyobb befolyású katonai vezetőjének egykori birtokán - adta hírül a Kyōto Shimbun. Az ősi főváros Nakagyo kerületében folytatott ásatások során a Nijō-Goshinzō rezidencia romjainál talált nyomok alapján megállapítható, hogy a több mint 400 éves épületet jó példája a népszerű közmondásnak: a fürdő felfrissíti a testet, a tea felfrissíti a lelket.

- Régebbi forrásokból már tudjuk, hogy a 14-16. század során a társadalom felsőbb osztályához tartozók szívesen tartottak teaceremóniát egy kiadós gőzfürdőzés után. Feltételezzük, hogy Oda Nobunaga hadúr - a Nijō-Goshinzō építtetője - a hozzá érkező vendégeket előbb szaunába majd pedig teaszertartásra invitálta - nyilatkozta az archaeológiai intézet egyik munkatársa.

Ahogy az ásatás során összegyűjtött információkból kiderült, a fürdőház alapja kelet-nyugati irányban 7 méter, észak-déli kiterjedésben 6 méter hosszú volt. Belsejében részben megmaradt egy kőlapokkal kerített, körülbelül 50 cm mély patkó alakú tűzhely és egy 1,1x1,7 méteres kőpárkány. Kívül, az épület egykori falai mentén több kerámiadarabot is rejtett a föld. Ezek kormeghatározása után a régészek a 16. század második felére helyezték a gőzfürdő építését. Valamivel távolabb, egy kút maradványait és egy kis méretű (valószínűleg lábáztató) fürdő tűzhelyének nyomait is meglelték.

A régészek szerint a kiásott szauna amellett, hogy a több mint ezeréves japán fürdőkultúra egy kevésbé ismert ágához tartozik, azért is kiemelkedő jelentőségű, mivel szinte ugyanolyan építészeti jellemzőkkel bír, mint az ország legrégibb fürdőháza, az Azuchi–Momoyama korszak (1568–1603) alatt épült Ōkakudai (黄鶴台).

A terület hosszú évszázadokon át a régenseket (摂政 - sesshō) és császári tanácsadókat (関白 - kampaku) adó Fujiwara-klán egyik ágához, a Nijō családhoz tartozott. A császári udvar magas rangú nemesei a több évszázadon át tartó háborúk során egészen a 16. századig ellenőrzésük alatt tartották a régiót, de az egyre erősödő Oda-klán befolyásának már nem tudtak ellen állni, így a birtok 1575-re Oda Nobunaga tulajdonába került. A Nijō-Goshinzō kastély egy évvel később, 1576-ban készült el.

A szauna úgy épült, hogy előteréből a daimyō ráláthatott kedvenc kertjére és annak tavára. Egy 8 évvel ezelőtti ásatás során a helyi régészek egy kis vízgyűjtő nyomaira bukkantak a parkban. Az ősi Kyōto látványosságait bemutató A főváros és környékének tájai (Rakuchu-Rakugai-zu) című 16. századi paravánképek (屏風 - byōbu) egyike alapján úgy gondolják, hogy egykor a Ryūyaku-tó állhatott ott.

A nemesi lakhely az 1582-es Honnō-ji incidens után kirobbant harcokban (melyben Oda Nobunaga és legidősebb fia is életét vesztette) teljes egészében leégett. Ez az első eset, hogy az egykoron ott állt épületek maradványai közül valami a felszínre került.

+J-infó: Jumbo Koinobori: a 100 méteres díszponty tánca a levegőben

Az április 29-től egy héten át tartó Golden Week záró ünnepe a május 5-i Kodomo no Hi, vagyis a japán gyereknap. Ehhez kapcsolódóan a hónap elején az ország szinte minden településén látni olyan házakat, amelyeknél hosszú póznán lebegő ponty formájú szélzsákok jelzik, az ott lakó családnak fiú gyermeke is van. Az egykor még a hold naptár ötödik hónapjának ötödik napján tartott esemény eredetileg ugyanis a fiúk ünnepe volt (párja a március 3-i lányok ünnepe), de 1948-ban, a világháború utáni nagy kormányzati reform során általános gyereknappá nyilvánították.

A koi nobori nevű, pontyot ábrázoló szélzsákot általában gyapjú anyagból készítik. A szabadtéren felállított példányok gyakran óriás méretűek, melyek elkészítése heteket, sőt, akár hónapokat is igényelhet. Japán egyik legismertebb koi nobori üzemében, a Saitama prefektúrában működő Hashimoto műhelynél ((橋本弥喜智商店 - Hashimoto Yakichi Shouten) már év eleje óta folynak a munkálatok. A csúcsidő rendszerint március elejére esik: legkésőbb ekkor neki kell kezdeni a legnagyobb darabok készítésének.

Tradicionális mesterségről lévén szó, a legtöbb fogást hagyományos kézimunkával végzik. Az üzem jelenlegi vezetője, Hashimoto Takashi már a harmadik generációt képviseli a ponty-szélzsák készítő családban, minden fogást a szüleitől tanult. A szabás és varrás lépései után nagy odafigyeléssel lát hozzá a gyapjúból készített halformák dekorálásához. Több rétegben, egyenként viszi fel az összes díszpontyra a színezőanyagot.

Egy átlagos családi háznál négy tagból álló koi nobori "zászlót" helyeznek el: az árbóc tetején az öt színű szalagból összeállított szélzsák lobog, alatt a 2 m hosszú hal figura, az apát jelképező fekete színű koi található, eggyel lentebb az anyát szimbolizáló 1,5 méteres vörös színű koi zsák, legalul pedig az 1,2 méter hosszú kék pikkelyes fiú halát fújja a szél. Egy 4 zászlóból és egy 10 m magas póznából álló összeállítás ára idén 158.000 yen (kb. 340.000 Ft).

Kazo városában az egyik legnagyobb látványosság a minden évben május 3-án tartott jumbo koi úsztatás. Ekkor a település közelében található Sanegawa folyó kiszáradt medrében óriásdaruval felvonnak egy 100 méter hosszú és 350 kg tömegű japán díszponty mintázatú légzsákot. Az idei eseményre kellemes kora nyári időjárásban került sor. Japán hírügynökségi jelentések szerint hétfő délelőtt és délután körülbelül 100 ezer ember nézte végig amint a legnagyobb japán koi nobori kétszer is a levegőbe emelkedik és táncolni kezd a kék égen.



A hal formájú zászlók és szélzsákok reptetése a szigetországban - egyes források alapján - már több mint 1900 éves múltra tekint vissza. A hitelesnek nem nevezhető Nihon-shoki krónika szerint az ország első uralkodói gyakran lelték örömüket a színes pontyok "reptetésének" szemlélésében. A jelenkorival hasonló célú felhasználásáról először az Edo-kor második felében (18. sz. eleje) készített feljegyzésekben találkozhatunk. Eleinte csak fekete mintájú halakat festettek, majd a 18. század végére már megjelent a vörös, a kék és a fehér színű koi. Napjainkban ezeken kívül még gyakoriak a zöld, arany és barna színváltozatok is.

+J-infó: Falfirkák a világörökségen - lezárják a Himeji kastély belső tereit

Több száz graffiti és tag miatt kitiltják a turistákat az UNESCO Világörökség részét képező japán Himeji kastély termeiből. Áprilistól a látogatók a 28 szobából csak háromba léphetnek majd be. Himeji önkormányzata úgy döntött, hogy a hasonló problémák elkerülése érdekében a várkastély belső tereibe újabb megfigyelő kamerákat és biztonsági rendszereket szerelnek fel - írja a Yomiuri Shimbun.

A városi hivatal információi szerint március és május között a Himeji-jo szobáiban és folyosóin összesen 609 helyen észleltek különféle falfirkákat és ábrákat. Az elkövetők a legtöbb graffitit a megfigyelőkamerák látószögén kívül eső területeken festették fel. A firkászok kedvenc helye a nagy őrtornyot a Nishinomaru résszel összekötő 280 méter hosszú Hyakken folyosó lehetett, annak falaira 351 tag és kisebb ábra látható. A falfirkák felfedezése óta három biztonsági őrt vezényeltek arra a szakaszra. A Japán Kulturális Hivatallal egyeztetve Himeji önkormányzata úgy döntött, hogy a jelenleg látogatható 28 szoba legtöbbjét lezárja és a folyosó teljes egészét kamerák fogják figyelni. A továbbiakban pedig minden lezárt termet riasztókkal védenek.

Azok tehát, akik ezután az Edo-kor belsőépítészeti megoldásait szeretnék közelebbről is megnézni jövő áprilistól csak 3 terembe léphetnek majd be.

+J-infó: Egy 1800 éves onsen lett Japán legjobb forró vizű fürdője

A Jaran nevű japán turisztikai magazin hagyományos éves felmérésén a szigetország egyik legrégebb óta működő vulkanikus gyógyfürdője, a Yunomine Onsen kapta a legtöbb szavazatot, elnyerve ezzel a Japán legjobb rejtett fürdője címet. A Wakayama prefektúrában található Tanabe városban álló Yunomine forrás fürdő (湯の峰温泉 - yo no mine izumi) különlegességét növeli, hogy a területén áll a Tsuboyu fürdő, az egyedüli japán onsen, amely az UNESCO Világörökség regisztrált tagja és mégis nyilvánosan használható.

A jalan.net (じゃらんｎｅｔ) szerkesztői szeptember 4. és 14. között több mint 5000 utazót kérdezett meg a tradicionális japán fürdőkben szerzett élményeikről. A feleletek alapján különböző kategóriákba rangsorolták a forró vizű fürdőket. Mint kiderült, a válaszadók a döntésnél elsődleges szempontként a fürdőzés közben elért hatást és a minőséget veszik figyelembe, majd azt követően a kialakítást és a természet közötti harmóniát mérlegelik. Egyes vendégek a még kiszolgálás és az ételek alapján is rangsoroltak.

A Yu-no-mine Onsen forrását körülbelül 1800 évvel ezelőtt fedezték fel. A Kii-félsziget hegyes vidékén számos vulkáni eredetű forrás tört fel az évszázadok során. A Kumano régió shinto szentélyeibe látogató zarándokok útvonalai mentén ezek közül több is található. A 4. század elején már fürdő állt a területen, így a Yunomine Japán egyik legősibb onsen létesítménye. Elsőként a Kumano zarándokútjait járó vándorok használták, majd később szálláshelyek építésével a magasabb osztályokhoz tartozók pihenőhelye lett. Napjainkban összesen 507 személy elszállásolására alkalmas ryokan épületek és minshuku rendszerű fogadók veszik körül. 2004 óta a Kulturális Világörökség részéhez tartozik, a Kii-hegység szent helyei és zarándokútjai néven regisztrált helyszínek között szerepel.

Ehhez kapcsolódik egyik különleges vonzereje is. A hozzá tartozó apró Tsubo fürdő (つぼ湯 - Tsubo-yu) az egyetlen Világörökségi helyszín, amit bárki használhat. (A Tsubo név eredete valószínűleg a hasonló elnevezésű régi vázára utal, a vízzel telt mélyedés ugyanis váza formájú.) A férfiak és nők által közösen is használható forró vizű sziklakád egyetlen korlátozása, hogy 30 percnél tovább nem maradhat senki sem benne.

A Föld mélyéről feltörő forró víz forrása 90-92 C fok körüli. Összetételét tekintve nátrium, hidrogén-szulfid és szódabikarbóna is található benne. Ennek köszönhetően többféle egészségügyi probléma gyógyításában is hasznos szerepet tölt be. Jótékony hatású lehet a reumás megbetegedésekben, az idegrendszeri- és bőrbetegségekben szenvedők számára. Úgy mondják, a víz a benne található ásványi anyagok miatt naponta hét alkalommal színt vált. Ha nem a fürdőzés céljára használják, a forrás a magas hőfok miatt zöldségek és tojás főzésére is alkalmas.

A Jaran által megkérdezett 5106 fürdőlátogató szavazatai között számos híres onsen szerepel. Közülük a legtöbb "maximálisan megelégedett" vendéget a Yunomine onsen tudhatja magáénak. Második helyen a fukushimai Takayu onsen, harmadikon pedig a shizuokai Kumomi onsen található. A Jaran összesített listáját áttekintve a megállapítható, hogy a vendégek előnyben részesítik és jobban értékelik az úgynevezett rejtett fürdőket. A természetes környezetbe beolvadó, völgyekkel, erdőségekkel körülvett és így a nyilvánosság elől rejtett forró vizű források (秘湯 - hitou) a japán fürdők értékelésekor rendszerint a legkiemelkedőbb helyeket foglalják el.

+J-infó:Reprodukálták a Fuji-hegy Edo-kori látképét

Korabeli festmények és topográfiai adatok kombinálásával egy számítógépen létrehozott grafikán a Tokyo Egyetem mérnöki karának kutatói újra elővarázsolták Japán szent hegyének több száz évvel ezelőtti látképét. Az Edo-kastély tornyából a sógun szeme elé táruló Fuji és a Kanto síkság látványának CGI reprodukciójához a kor híres ukiyo-e művészeinek színhasználatát kölcsönözték.

A grafika elkészítését végző csapatot Shimizu Eihan, az intézmény professzora vezette. Hogy minél pontosabb képet kapjanak, a kutatók Edo-kori (1603-1867) építészeti leírásokat, a terepet leíró topográfia adatokat, Katsushika Hokusai festményeit és egy 1843-ban készült térképet is tanulmányoztak.

A CGI ábrázoláshoz az Edo-kastély 1638-as állapotát vették alapul: a szemlélő az építmény 58 méter magas tornyából tekint a hegy felé. Ennek megfelelően a kép közepén láthatóvá válnak a sógun székhelyének számító Edo (mai nevén Tokyo) házai, a város körül a Kanto-síkság és a háttérben a Fuji hófedte csúcsa úgy, ahogy azt a 17-18. század táján láthatták.

+J-infó: Kedvezményes teadélutánok turistáknak a kyotoi gésákkal

Japán ősi fővárosában egy évvel ezelőtt még arra szólították fel a turistákat, hogy hagyják békén a Gion negyed utcáin sétáló gésákat, most viszont Kyoto épp a művészetek hölgyeivel próbálja elérni a beutazó külföldiek számának növekedését. Előbb Kyoto önkormányzata, majd nem régiben egy hagyományőrző alapítvány is olyan programok szervezésébe kezdett, ahol a turisták maiko vagy gésa társaságban fogyaszthatnak el egy csésze teát, majd azután közös fotókat készíthetnek velük.

A tradíciókban és történelmi emlékekben gazdag egykori fővárosban dolgozó gésák 2008 végén kaptak védelmet, a velük szembe olykor már erőszakosan fellépő külföldiektől. A nyugalmukat biztosító civil őrség egyik feladata az volt, hogy a városba látogató külföldiek a fényképezés kedvéért ne zaklassák a teaházakba siető gésákat. A város vezetése emellett több nyelvű feliratokkal is igyekezett felhívni a - többségében ázsiai - turisták figyelmét arra, hogy a gésák nem kimondottan az ő kedvükért járnak-kelnek a városban.

A probléma egyik oka, a japán idegenforgalmi kínálat korlátozottsága lehet. Igaz, hogy a szigetország turisztikai szervezetei számtalan látnivalót kínálnak a beutazó külföldieknek, de ezek általában csak a történelmet és a kultúrát állítják a középpontba. A tapasztalatok viszont azt mutatják, hogy a turisták tömegei az életmódra és a japán mindennapokra is legalább olyan kíváncsiak, viszont ezek vagy hiányoznak a választható lehetőségek közül, vagy csak időszakosan tekinthetők meg. Ez vezethet oda, hogy a japánok szemszögéből olyan teljesen hétköznapi dolgok, mint a kyotoi teaházakba siető gésák vagy a Tsukiji halpiacon zajló érverések a külföldiek számára igazi különlegességnek számítanak és látni akarják azokat.

Ezt nézve akár hiánypótlónak is tekinthető az Ookini Alapítvány által 2009. decemberében indított japán teadélutánok szervezése, melynek során a turisták egy 500 yen (kb. 1000 Ft) értékű jegy megvásárlása esetén a gésákkal közösen teázhatnak és fényképezkedhetnek. Normál esetben a teaházakban fogadott vendégek egy-egy gésa programért ennek több tízszeresét fizetik, de addig amíg a hagyományos ceremóniákon zene és táncelőadás is van, addig a turistafogó gésa produkció csak egy tea elfogyasztását és a fotózást tartalmazza. A szervezők reményei szerint ez a kedvezményes promóciós program nem csak az idegenforgalmat lendíti fel, hanem megfelelő alternatívát is kínál az utcai fényképezés helyett.