+J-infó:Japán művészettörténeti ritkaságok kerültek elő

Az Edo-kor egyik leghíresebb ukiyo-e művészének két alig ismert alkotása került elő egy Tochigi városban élő család magángyűjteményéből. Kitagawa Utamaro igen ritka technikával készült festményei mitológiai alakokat ábrázolnak. A képek létezéséről ugyan tudtak a japán művészettörténészek, de arról, hogy hol és kinek a birtokában vannak, már több mint 30 éve nem volt információjuk.

A 18. század végének egyik legismertebb japán festője legtöbb művét a hagyományos ukiyo-e nyomatok műfajában készítette. Életművéhez több mint 2000 különböző fametszetről nyomott színes festmény sorolható. A most előkerült két alkotás azonban nem ebbe a kategóriába tartozik. Az ukiyo-e stílusjegyeit magukon viselő Nikuhitsuga (肉筆画) képeket teljes egészében szabad kézzel festették. Szakértők szerint Kitagawa Utamaro (喜多川 歌麿) nevéhez alig 40 ilyen mű köthető - olvasható a Mainichi Shimbun hírében.

Az első festmény a híres démonűző, Zhong Kui (japán nevén Shōki - 鍾馗) figuráját, a második a jószerencse három istenségét (三福神 - Sanpukujin) ábrázolja. Feltételezhetően a művész pályafutásának csúcsán, 1791 és 1793 között készülhettek, amikor Kitagawa az egyik tehetős helyi kereskedő meghívására hosszabb időt töltött Tochigiban.

A Zhong Kui alakja (鍾馗 図 - Shōki zu) című mű 81 cm magas és 27,5 cm széles. Főszereplője a kínai mitológia démonűző istensége, minden démon ura és parancsolója, akit Japánban Shōki néven emlegetnek.

Másik festménye "A jószerencse három istensége szumós alakban" (三福神の相撲 図 - Sanpukujin no sumō zu ) címet viseli. Ez egy 82,3 cm magasságú és 39 cm széles mű. Témája egy szumó mérkőzés, ahol a két rikishi alakját a jólét és egészség pocakos, nevető Buddhája, Hotei (布袋） és Daikoku (大黒) a gazdagság és a bő termés folyton mosolygó istensége személyesíti meg. Mögöttük harmadikként a bíró szerepében Ebisu (恵比寿), a Nevető Isten látható.



Tulajdonosuk - aki személyazonosságát nem kívánja felfedni - 2007-ben eljuttatta a két képet Tochigi prefektúra művészeti múzeumának, ahol a szakemberek alapos tanulmányozás után igazolták azok eredetiségét. Nemrégiben megőrzésre pedig a város polgármesteréhez került, azzal a kéréssel, hogy tegye lehetővé a nagyközönség számára is a ritka mesterművek megtekintését. Tochigi első embere július 27-én jelentette be, hogy hamarosan kiállítást nyitnak Kitagawa Utamaro munkáiból.

+J-infó:Korai sámán portré egy 3. századi szarkofágban

Az első japán államalakulat megalakulásának idejéből származhat az a maszkos, fegyveres emberalakot ábrázoló festmény, amit Kitakyūshū egyik régészeti lelőhelyén fedeztek fel a kutatók. A Jouno (城野) történelmi romoknál folytatott ásatáson 2009. novemberében került elő a Yayoi-kor végéről (3. század első fele) származó temetkezési hely, melynek közepén egy kősír helyezkedett el. Ennek vizsgálatakor vált láthatóvá egy vörös festékkel készített rajz, amin néhány kisebb állatfigura és egy nagy emberi alak szerepel. Összevetve a megegyező korú régészeti leletekkel, a sírkép meglehetősen szokatlan felfedezésnek bizonyul és éppen ezért kulcsfontosságú szerepet játszhat a korabeli temetkezési szokások megismerésében.

Kitakyūshū városban tavaly ősszel csatornázási munkálatokat kezdtek, de az egyik szakaszon a földgépek emberi kéz nyomait viselő sáncot találtak. A helyi Művészetet és Kultúrát Támogató Alapítvány kezdeményezésére hamarosan régészek lepték el a területet és rövid ásás után felszínre kerültek egy szögletes sírhalom (墳丘墓 - funkyūbo) falai.

A funkyūbo típusú sírok a kunhalom-szerű Kofun temetkezési dombokkal ellentétben laposak, négyszögletes formájúak és sarkaik kinyúlnak az alapból.

A szarkofág apró méretéből néhány kutató arra következtet, hogy egy gyermek nyughelyéül szolgált. A belsejében látható vörös festékanyaggal felvitt figurák vonalai már erősen megkoptak. Az apróbb, állatokat ábrázoló rajzok közül kiemelkedik egy 20 cm nagyságú emberi felsőtest halvány vésete. Az alak jobb kezében fegyverre hasonlító eszközt, bal kezében páncél formájú tárgyat tart. Néhány kutató úgy véli, a jobb kezében látható fegyver olyan ,mint a korabeli kínai tőrbalták (戈 - ka) voltak. Feltételezhető az is, hogy a szögletes arc és a fejen látott négy szem egy maszkot ábrázol.

A Yayoi-kori agyagedények maradványain már találtak hasonló, fegyvert viselő emberi ábrázolásokat, de azok minden esetben mezőgazdasági rituálékat szemléltettek. A felfedezés kapcsán Shitara Hiromi régész, a Tōkyō Egyetem professzora csütörtökön az Asahi Shimbun napilapnak akként nyilatkozott, hogy a környezeti vizsgálatok alapján a kőkoporsón látható festmény nagy valószínűséggel a gonosz szellemek távoltartását szolgálta.

A festett alak hasonlít az egyik ősi kínai konfuciánus szövegben látható temetési szertartásvezetőhöz: az i.e. 2. század körül íródott Zhou Szokásai (Zhōulǐ) című mű említést tesz egy négyszemű maszkot valamint tőrbaltát és páncélt viselő nagy tiszteletnek örvendő személyről. Ez Hōsōshi (方相氏) néven a Ritsuryō-kori (7. sz. közepétől a 10. századig tartó időszak) Japánban is ismert titulus volt, a császári udvar megbízásából e cím viselője végezte a démonűző szertartásokat (追儺 - tsuina). Ennek Yayoi-kori megfelelője vélhetően a sámán volt.

Mivel a szarkofágban talált ábrák vonalai már nagyon elhalványultak, az összkép megértéséhez, funkciójuk megértéséhez további vizsgálatok szükségesek.

+J-infó:Tanbo art: művészien tervezett japán rizsföldek

A legtöbb ember valószínűleg nem sorolja az idegenforgalmi értékek közé a különféle mezőgazdasági hasznosítású területeket, hiszen a gabonaföldek csak igen ritka esetben nyújtanak látványosságot. Nem úgy Japánban, ahol a helyi farmerek kemény munkával igenis vonzóvá tudják tenni vidéki termőföldjeiket. Július közepétől körülbelül egy hónapon át az ország több pontján is szárba szökkennek a rizspalánták és a gondos tervezésnek köszönhetően friss színben pompázó művészi alkotásokkal borítják be a földeket. A "gabona-képtárak" évről-évre több látogatót vonzanak.

A képekhez pontos, részletes előkészítő munka szükséges. Amikor a rizspalántázás kezdődik, a későbbi alkotás helyén, a vizes földön végigmennek egy négyszögletes nyomokat hagyó mintázóval. Ez egyenlő mezőkre osztja a területet úgy, mint egy szabásmintánál a segédpapír. A korábban számítógéppel elkészített minta alapján a munkásoknak ezután csak annyi a dolga, hogy a tervrajzot és a talajon jól látszódó rácsokat követve befűzzék a megfelelő pontokra a "gabona-képtár" szálait.

Alapos tervezőmunkával a friss gabonanövények különleges dekorációt vihetnek a vidéki környezetbe. A növény típusától függően hajtásaik lehetnek zöld, sárga, fehér barna vagy sötétlila árnyalatúak.

A színválasztékban rejlő lehetőséget kihasználva az utóbbi években Japán-szerte már egyre több helyen tűnnek fel az úgynevezett Rizsföldi Művészet (田んぼアート - Tanbo art) alkotásai s ennek eredménye a belföldi turizmusban is látható: a július közepétől körülbelül egy hónapon át tartó látványosságok helyszíneire az ország számos pontjáról érkeznek látogatók.

Két példa a 2010-es japán Tanbo art kollekcióból: